Nem tudom. Most tényleg én lennék a rossz, vagy én fogom fel szarul. Én úgy álltam hozzá, hogy ha velem bunkók én is az vagyok. De ezen változtatni akarok, próbálok, szerintem picit sikerült. De azt mondják a kivülről látók, hogy csak rosszabb lett. Pedig én tényleg akartam. :( Hozzá a céljaim elérése egyre nehezebbnek bizonyul. Nem támogat senki, a hozzám legközelebb álló személy is csak jobban elbizonytalanít a megjegyzéseivel. Omlok össze, nem látom a kiútat. Régen megoldtam, gyógyszerezéssel és vagdosássa,, de ez már gyenge megoldás. Más kell... Valami jobb, valami felvidulás. Fogalmam sincs hol találhatom ezt meg. Lehet, hogy még az egy negyed életemet sem éltem meg, de már most kétségbe vagyok esve, hogy semmit nem fogok ilyen állapotban elérni. De azért csinálom. Összeomlásig próbálkozom. Segíts!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése